Fél évszázada foglalkozik a kornak megfelelő informatikai, infokommunikációs, újabban információs társadalmi kérdésekkel a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság. Az 50. születésnapját ünneplő társaság ügyvezető igazgatójával, Alföldi Istvánnal az eddigi eredményekről, a jubileumi év megünnepléséről és a jövőbeni tervekről beszélgettünk.
– Mennyire számított bátor dolognak számítógép-tudománnyal foglalkozó társaságot alapítani 1968-ban? Nem sokkal korábban a kibernetika még burzsoá áltudománynak számított…
– 1968-ra már változott a helyzet, a számítástechnikával foglalkozni nem volt bátor tett. Viszont Neumann Jánosról elnevezni a társaságot mindenképpen annak számított: kivándorolt Magyarországról és soha nem rejtette véka alá lesújtó véleményét a szocialista rendszerről. De nagyon sokat köszönhet neki az informatika. Amikor ma az exponenciálisan gyorsuló fejlődésről beszélünk, jusson eszünkbe, hogy az 50-es években Neumann ezt már megjósolta.
– Ötven év alatt nagyon sokat változott a világ, és még többet az informatika. Melyek azok az alapértékek, amelyeket ennyi idő után is megőrzendőnek tekint?
– Talán fellengzősen hangzik, de a tudásból származó elkötelezettség és az abból adódó felelősség. Még ha korábban nem is fogalmaztuk meg a most használt mottónkat, de már a kezdetektől fogva ennek megfelelően tevékenykedtünk: a múlt értékeit megőrizni, a jelenhez alkalmazkodni és a jövőt a legjobb tudásunk szerint befolyásolni. És korántsem utolsósorban a tehetséggondozás az, ami végigkísérte a működésünket.
– Hogyan őrzik a múlt értékeit?
– Sikerült például összegyűjteni a világ egyik legizgalmasabb informatikai-számítástechnika kollekcióját, és jelentős részét – saját erőforrásokra támaszkodva – kiállítás formájában a nagyközönség elé tárni. De ide tartozik a személyes emlékek, dokumentumok megőrzése, amit az Informatikatörténeti Fórum, illetve az Informatikatörténeti Adattár révén teszünk meg.
– Milyen formában alkalmazkodnak a mindenkori jelenhez?
– Ilyen lépés volt például, amikor a kimondottan tudományos egyesületként alakult NJSZT nyitott a „civil” nagyközönség felé az 1970-es és főleg az 1980-as években. Bő húsz évvel ezelőtt pedig belevágtunk a digitális kompetenciák terjesztésébe. Azóta több mint félmillió ember sajátította el az ECDL-tananyagot, amely pontosan azt az alapvető digitális írástudást adja meg az egyénnek, amely a modern munkaerőpiacon és a digitális életben való boldoguláshoz szükséges. A képzésekből született a digitális esélyegyenlőség szükségességének felismerése, és 2007 óta ennek jegyében rendezzük meg éves konferenciánkat. A digitális társadalom fejlesztésében, elmélyítésében az NJSZT olyan tapasztalatokra tett szert, amit meggyőződésem szerint a jelenleginél sokkal erősebben is ki lehetne használni.
– A jövőt hogyan lehet befolyásolni?
– Ha valaki végignézi a 2007-től megrendezett Digitális Esélyegyenlőség (DE!) konferenciáink előadásait, jó visszaigazolást kaphat arról, ahogy exponenciális sebességgel fejlődik a technológia. Olyan változások elé nézünk, amelyeket lehet pozitívan és negatívan is értékelni, de figyelmen kívül hagyni semmiképpen nem szabad. Mindent megteszünk, hogy a politikusokat ráébresszük a helyzet kezelésében rájuk háruló felelősségre, a szakmát pedig arra, hogy csak erősebb, irányított összefogással lehet pozitív irányba terelni a változásokat.
– Milyen eseményekkel emlékeznek meg az évfordulóról?
– Minden szokásos rendezvényünkön hangsúlyos téma lesz a születésnapunk, de tervezünk egy ünnepi díszvacsorát is. Az időszaki kiállítások mellett megcsináljuk az NJSZT 50 kiállítást is, amit Budapest mellett több vidéki városba is el akarunk vinni. Készül egy kiadvány, amelyben áttekintjük a társaság elmúlt 50 évének eseményeit és fejlődését, valamint megemlékezünk az NJSZT összes eddigi tisztségviselőjéről és kitüntetettjéről. Szakmai támogatásunkkal megjelenik egy könyv Neumann Jánosról is, Wisinger István tollából, hogy névadónk szellemi hagyatékának gondozásáról se feledkezzünk meg.
forrás: itt
